2017 december – Pure Delicates

Cseh Eszter Sára fiatal kora ellenére rengeteg területen kipróbálta már magát. Dolgozott a divatszakmában és neves cégek sales szakembere is volt. Mégis személyiségéből fakadóan egy alkotó, kreatív alkat, aki hosszú útkeresés után néhány éve rátalált a fotózásra. Jelenleg Eszter Sarah művésznéven alkot. Az idáig vezető útról és az önkeresés folyamatáról kérdeztem.

Fotó: Eszter Sarah

Bereczki Ivett: Nagyon érdekes a történeted. Korábban teljesen más pályán mozogtál és még csak egy rövid ideje fotózol. Hogyan jött ez a váltás az életedbe?

Cseh Eszter Sára: Anno a pályaválasztáskor nem tudtam, hogy mivel szeretnék igazán foglalkozni. Annyit tudtam, hogy leköt az alkotás, szeretem a kreatív dolgokat. De a szüleim nem lelkesedtek azért, hogy művészeti pályára menjek, ezért végül teljesen más irányban tanultam tovább. Végül Szegeden megismerkedtem Rácz Zoli barátommal, aki már akkor is fotózott. Láttam ahogy a kamerát használja, ahogy fotóz, ahogy retusál.

B.I.: Mégis, hogyan jött a késztetés, hogy Te magad is fotózz?

CS.E.S.: Valahogy a fotózás végigkísérte az életemet. Dolgoztam modellügynökségnél és vezettem fotóstúdiót is. De sokáig nem jutott eszembe, hogy én is kipróbáljam. Aztán jött egy ötlet, hogy magamról készítsek fotókat. Ezek még mobilos képek voltak. Megmutattam néhány fotós ismerősömnek és azt mondták, tök jó, amit csinálok. Aztán az egyik barátom kölcsönadott egy kamerát, amivel először fekete-fehér képeket készítettem magamról és a környezetemről. Azon kaptam magam, hogy egyre jobban belemerülök a témába, és élvezem.

B.I.: Egyébként mi az eredeti szakmád, mit tanultál?

CS.E.S.: Közgazdász szakon szereztem diplomát a Szegedi Tudományegyetemen, de előtte tanultam programozást, és még egy csomó mindent, amire az egyetem keretein belül lehetőség volt. Elvégeztem egy grafika tanfolyamot, majd a BKF-re (jelenleg METU – Budapesti Metropolitan Egyetem – a szerk.) is jártam média grafikára, mert úgy éreztem, hogy az nekem való. Azt gondoltam, a grafika jó választás, de sajnos nem volt elég türelmem és kitartásom ahhoz, hogy igazán jól csináljam.

B.I.: Miért költöztél végül Szegedről Budapestre?

CS.E.S.: Mindig is Budapestre vágytam. Úgy gondoltam, Magyarországon belül ez a lehetőségek városa. Végül egyik nap egyedül egy bőrönddel elindultam. Ekkor még nem fejeztem be Szegeden az egyetemet, ezért folyamatosan ingáztam és egy modellügynökségnél dolgoztam mint booker (modellügynök – a szerk.).

B.I.: Mit jelent számodra a fotózás?

CS.E.S.: Ezen nem gondolkodtam még eddig. Most arra törekszem, hogy szép legyen a végeredmény, jók legyenek a fények, a kompozíció. Szeretném ha egyszer mélysége is lenne a képeimnek, de most még nem kiforrottak, ahogy a stílusom sem az. Ez még a felfedezés időszaka számomra. Mindig úgy érzem, hogy amit csináltam nem tökéletes, de törekszem rá, hogy az legyen. Valószínűleg ez visz előre.

B.I.: Hogyan sajátítottad el a szakma fortélyait? Jártál fotós iskolába, tanfolyamra?

CS.E.S.: Nem jártam fotós képzésre, autodidakta módon tanulok. Ebben van jó és rossz is. Azt gondolom, ha elmész egy művészeti képzésre, akkor sokszor az adott tanári karnak és iskolának a stílusát várják el tőled is. Ha neked van egy egyedi stílusod azt vagy értékeli az adott tanár vagy nem. De nyilván előnye, hogy sok mindent ki lehet próbálni, vannak gyakorlati feladatok, fotóműterem, a diákok tudnak laborálni, fényeket tesztelhetnek. Ha autodidakta vagy, akkor nem hatnak rád intézményes nézetek, de mindent magadnak kell kikísérletezni, és az elérhető eszközök száma is kevesebb. Pont emiatt úgy érzem, hogy még rengeteg hézag van a tudásomban, de folyamatosan dolgozom rajta, hogy egyre jobb legyek.

B.I.: Mégis valahogy meg kellett ismerned a gépet, hogy hogyan működik, milyen tulajdonságokkal bír. Ezt könnyen meg tudtad tanulni egyedül?

CS.E.S.: Amikor először vettem a kezembe egy jó kamerát akkor iszonyúan izgultam, hogy hogyan állítsam be az értékeket. A fotós ismerőseim biztos a hajukat tépték már tőlem, mert folyamatosan kérdezgettem őket, mi hogyan működik (nevet – a szerk.). Ajánlottak Youtube videókat, könyveket, de én sokkal jobban tanulok úgy, ha élőben hallom és látom, hogy hogyan csinálják az adott dolgot. Nekem nagyon nehéz volt megtanulni a technikai részt, voltak holtpontok, de ezek a kezdeti parák szerencsére már elmúltak. Annyi mázlim volt, hogy retusálni hamarabb tudtam, mint fotózni. Szívesen olvasom fotós blogokon és fórumokon fotósok beszámolóit is, hogy mit használnak, hogy ők hogyan csinálják.

B.I.: Leginkább portré és divatfotókat készítesz. A jövőben is ezt az irányt szeretnéd erősíteni?

CS.E.S.: A divatot nagyon szeretem, bár iszonyú nehéz érvényesülni ezen a területen, mert nagyon sok a jó divatfotós és szerintem ez az egyik legnépszerűbb vonal itthon is. Szoktam más témákat is fotózni, de úgy érzem, az emberábrázolás áll hozzám a legközelebb. Egyelőre a modellek fotózása köt le, de ez még változhat, lehet, hogy egy idő után az utca emberét fogom lencsevégre kapni. A tárgyak fotózásakor azt szeretem, hogy sokáig lehet kísérletezgetni és akár órákon keresztül állíthatom be a különböző fényeket. Még nem tudom, hogy melyik lesz a markánsabb irány.

B.I.: Nagyon érdekes, hogy az eddigi munkáidban a női karakterek erősebbek. Ez tudatos?

CS.E.S.: Igazából nem olyan rég fotóztam férfiakat is, de magam is inkább feminin típus vagyok és nem érzem, hogy a férfi jegyeket erőteljesen meg tudnám jeleníteni. Egyébként azoknak a képeknek egy része, amiket magamról készítettem aktok voltak és magát a nőiséget akartam megfogni. Azt hiszem jobban érzem, hogy hogyan lehet szépen kifejezni egy nőt a képeken. Ez az út sokkal természetesebb számomra.

B.I.: Egyébként van kialakult szakmai csapat körülötted? Stylist, fodrász, sminkes?

CS.E.S.: Még nincs. Az eddigi fotózásaimon általában mindent én csináltam. Kicsit nehezen is adom ki a kezemből ezeket, mert félek, hogy nem lesz olyan a végeredmény, ahogy elképzeltem. Viszont a divatfotózás kifejezetten csapatmunka, ezért meg kell tanulnom, hogy hogyan legyek úgy határozott, hogy nem bántok meg másokat, de ugyanakkor az elképzeléseim is érvényesülnek. De ez is a tanulási folyamat része, még nincs benne rutinom. Hamarosan lesznek olyan sorozataim, amik összetettebbek, koncepciózusabbak és ahhoz szükségem van egy jó csapatra is. Fontos, hogy jól működjünk együtt és hasonlóan gondolkozzunk arról, hogy milyen a jó divatfotó.

B.I.: Mit javasolnál azoknak, akik mostanában ismerkednek a fotózással? Hogyan induljanak el?

CS.E.S.: Elsősorban azt tanácsolnám, hogy fotózzanak le bármit, ami tetszik, találjanak egy témát, amit szívesen körüljárnak. Ehhez nem kell profi felszerelés, a lényeg, hogy legyen sikerélmény. Ami a technikai részét illeti, én az egyszerűtől haladtam a bonyolultig. Mobillal kezdtem el fotózni, aztán egy könnyebben kezelhető kompakt gépem volt, majd egy középkategóriás tükörreflexes, most pedig már egy felsőkategóriás van. Az értékek megadásánál is először a biztonságosnak tűnő automata üzemmódtól indultam a teljesen manuális beállításokig.

B.I.: Mik a jövőbeli terveid a fotózással? Van olyan cél, amit mindenképpen el szeretnél érni a következő években?

CS.E.S.: Remélem, hogy olyan munkákat fogok csinálni, amik nemzetközi szinten is megállják a helyüket. De ki tudja, az is lehet, hogy ha öt év múlva megkérdezel, akkor már animációkat fogok készíteni (nevet – a szerk.). Olyan életet szeretnék teremteni magamnak, amiben minél több dolgot kipróbálhatok, folyamatosan szélesíthetem a látókörömet, utazhatok és ebből vissza tudok adni valamit az embereknek a munkáimon keresztül. Közhely, “.