Habár sokkal több regényt olvasok, mint verset, vannak időszakok, amikor egy-egy vers rám talál. Ezeket az alkotásokat, majd igyekszem elhozni Nektek is, egy-egy apró illusztráció kíséretében.

Illusztráció: Bereczki Ivett

Weöres Sándor: No lám, ki a végső kristályba néztem

No lám, ki a végső kristályba néztem,

most kézzel-lábbal győzködve, ügyetlen

erőlködöm a fogható ügyekben,

mióta házasság a földi részem.

Csodálkozom, hogy nincsen semmi kincsem,

épp csak csöppen, s holnapra nem marad;

ruha-üzlet, meg ékszer kirakat

ragyog, s a csillagoknak fénye nincsen.

Mint mozgalmas gyárba tévedt gyerek

egy nagy gép sok titokzatos csavarját,

nézem az élet sok javát meg alját,

s hozzányúlni nem értek, nem merek.

Így állok szinte bájos rettenetben,

s megsimogatnak, míg hétrét lehajlok:

„Korosztályában magasrangú dalnok,

elnézhető, ha egy s másban esetlen.”

Jó asszonykám, te sem vetted zokon;

s mit szólsz, ha holnap már versem se jó?

engem nem mozgat több ambíció,

nekem a művészet csak cifra lom,

s elszállok, mint a léggömb. Adja Isten,

hogy bőrömből szép ridikült szabassak,

így adjalak át millió pimasznak,

kik majd tetszéssel nézik kis kezedben.

Forrás: Weöres Sándor: Szerelmes Verseim, Helikon Kiadó 2014.

Illusztráció: Bereczki Ivett