Néhány héttel ezelőtt volt egy nagyon erős színházi élményem, amit mindenképpen meg akartam osztani veletek is.
Nagyon sokat olvastam korábban a Leszámolás velem című monodrámáról és Nagy Dániel Viktor is mesélt róla, amikor nyáron találkoztunk. A beszélgetésünk után tudtam, hogy az őszi előadást nem hagyhatom ki.
Illusztráció: Bereczki Ivett
A Leszámolás Eddyvel, Édouard Louis önéletrajzi ihletésű regénye, melyben a gyerekkori megpróbáltatásait olvashatjuk kendőzetlenül. A regény húsbavágó, megrendítő és félelmetes. Félelmetes az az emberi kegyetlenség, amivel ennek a fiúnak nap, mint nap szembe kell néznie és még félelmetesebb az, hogy mindez egy “hétköznapi” történet.
Eddy egy pici észak-franciaországi településen született egy mélyszegénységben élő családba. A család és a tágabb értelemben vett közösség tele van korlátokkal és bármiféle empátiát mellőzve ítélik el mindazt, ami más, mint a megszokott. Számukra az alkohol, a televízió, a közösség tagjainak magánéletében való turkálás szolgálja a kikapcsolódást. A leegyszerűsített női és férfi szerepek határozzák meg a falu lakóit, melyekbe Eddy sehogy sem fér bele. Fejezetről-fejezetre ismerjük meg ezt a fekete-fehér világot, s közben Eddyvel együtt szorongunk és bízunk abban, hogy előbb-utóbb ki tud jutni ebből a mélységes lelki nyomorból.
Azért is különleges történet ez, mert nem önmagában azt látjuk, hogy hogyan ébred rá egy fiatal fiú, arra hogy meleg, hanem hogyan próbál belesimulni abba a környezetbe, ahol ennyire embertelenül bánnak vele. De valójában ő tényleg más, mint a többiek és nem a nemi identitása miatt.
Ennek a regénynek a magyar színpadi változata a Leszámolás velem című monodráma, mely Rába Roland rendezésében, Nagy Dániel Viktor szereplésével született színpadra. Ezt az alkotást néztem meg én is a Jurányi Házban néhány héttel ezelőtt.
A Leszámolás velem története nagyon erős (a legfontosabb jelenetek és szereplők pontosan követik a regényt), de engem nem ez rendített meg legjobban, hanem az a jelenlét, ahogyan Nagy Dániel Viktor létezett a színpadon. Hihetetlen az az erő, ami ebben a fiatal színészben van.
A szó, ami sokadjára eszembe jut vele kapcsolatban az a szabadság. Mert ennyire megnyílni, ennyire beengedni a nézőket egy történetbe csak az tudja, aki annyira szabad, hogy képes lemezteleníteni a lelkét a színpadon. Színészként óriási feladat ez a darab, hiszen nemcsak a főhős, hanem sok más mellékszereplő bőrébe kell bújni, akik lelki alkatban mérhetetlenül messze vannak a főhőstől. Ezek a hirtelen váltások óriási empátiát és jelenlétet igényelnek.
Az előadás alatt együtt lélegeztünk Danival ebben a bő egy órában, egyszerűen megszűnt a világ körülöttünk. Vége lett a darabnak és perceken át átszellemülten tapsoltunk. Képtelenek voltunk felállni, képtelenek voltunk elindulni haza. Azt éreztem, hogy órákon át tudnám nézni, ahogy Dani pakolja a díszleteket. Nehéz megmagyarázni miért, de valószínűleg ezt a hatást váltja ki az a színész, aki megérkezett. Abban az egyben biztos vagyok, hogy sokat fogunk még hallani róla.
A teremből kilépve még sokáig az előadás járt a fejemben és az a mondat, amit az egyik néző mondott a barátainak. „ Én azon gondolkoztam, hogy ez éppen most valahol megtörténik.”
–
Ha tehetitek, nézzétek meg Ti is ezt a nagyon fontos előadást. Októberben és november is van egy-egy időpont. Részleteket a Jurányi Ház weboldalán találtok.
Nagy Dániel Viktorral készített korábbi interjúmat pedig elolvashatjátok a blogon.
