Nőben az erő – Születésnapi elmélkedéseim

Az elmúlt időszakban több olyan beszélgetést is folytattam a barátaimmal, ami a női és férfi szerepek mibenlétét boncolgatta. Egy ideje próbálom én is definiálni, hogy a világban mi egy nő és mi egy férfi feladata. Hogy van -e egyáltalán különbség, kell -e különbséget tenni.

 

 

A nőben megbújó férfit szerettem volna előcsalogatni magamból és vizuálisan is megfogalmazni. A születésnapom környékén általában amúgy is elkezdek befelé figyelni, számvetést tartok és értelmezem önmagamat.

 

 

Az elmélkedésemet egy fotózással is szerettem volna megörökíteni, aminek végeredményét ebben a posztban láthatjátok.

 

 

A koncepció megvalósításához Szalai Lilian stylist segítségét kértem, aki nagyon lelkesen állt ehhez a témához is. Lilivel már többször dolgoztunk együtt és nagyon hasonló az ízlés világunk. Hogy a mondanivaló és a karakter testet öltsön, egy olyan fotóst kerestem, aki erős a portréfotózásban. Jámbor Zsófi személyében meg is találtam ezt az embert. Zsófi a különféle arcaimat zseniálisan definiálta.

 

 

 

 

Az elképzeléseimhez tökéletesen passzoló sminket Erdősi-Lőrinc Nóra készítette el nekem.

 

 

 

És íme a sorok között a lány, aki lehet, hogy sosem fog úgy gondolkozni és viselkedni, mint egy férfi,  de ha kell képes a legnehezebb helyzetet is megoldani és a női erejét önmaga hasznára fordítani.

 

 

 

 

 

Hamarosan új energiákkal jelentkezem, addig is ünnepelek egy nagyot!

Köszönöm a profi csapatmunkát Jámbor Zsófinak, Szalai Liliannak és Erdősi-Lőrinc Nórának. Csodás munkát végeztek.

Bereczki Ivett

Fotózom – Napfelkelte Budapesten

Egy hosszabb szünet után egy fotós poszttal térek vissza a blogra. Azt hiszem tudjátok, hogy rajongok Budapestért. Viszont meglepő módon, a tizenhárom év alatt – mióta a fővárosban élek – egyszer sem csodáltam meg a napkeltét. Most viszont néhány baráttal és egy kamerával a kezemben ejtett ámulatba újra a város.

 

 

 

 

 

 

 

Fotók: Bereczki Ivett

2018 utolsó napja Pécsen

Ismét egy személyes hangvételű poszttal készültem. Egy kicsit visszautazunk az időben és elmesélem, hogyan telt nekem 2018 utolsó napja.

Sosem voltam a nagy szilveszteri felhajtások híve, az utóbbi években inkább vállaltam a házigazda szerepét és megvendégeltem a barátaimat az év utolsó éjszakáján. De idén valami másra vágytam.

December elején az egyik barátnőmmel borozgattunk és az év végéről beszélgettünk. Eszembe jutott, hogy szilveszterkor elutazhatnánk Budapestről. Sosem kirándultunk még kettesben sehol, ezért neki is nagyon tetszett az ötlet. Rögtön belevetettük magunkat a szálláskeresésbe. Egy közeli, magyarországi várost szerettünk volna, de persze már mindenhol teltház volt. Végül Pécsen találtunk egy wellness hotelt, ahol volt még egy szabad szoba. Azonnal lecsaptunk rá.

Az utazás előtti napon belázasodtam, Babett barátnőm pedig torokfájásra panaszkodott. Mikor máskor, ha nem a várva-várt utazásunk előtt? 🙂 Összeszedtük magunkat és egy rövidebb buszozás és hosszabb vonatozás után megérkeztünk Pécsre.

Korábban még sosem jártam ott, ezért izgatottan vártam, hogy mit tartogat számunkra. Csak nagyon rövid időnk volt felfedezni a várost, de mindenképpen szerettünk volna egy kicsit sétálgatni és enni egy jót.

Naivan azt gondoltam, hogy minden étterem nyitva lesz, de sajnos a legtöbb hely zárva volt. Viszont egy kis séta után rátaláltunk a LYR vegán étteremre, amiről korábban már jókat hallottam. Szerencsére volt szabad asztal, így egy-egy finom leves és vegán hamburger után elindulhattunk átvenni a szobánkat.

A wellness hotel lakosztálya tökéletes volt, kényelmes, tágas. Egy rövid szaunázás után elkezdtünk készülődni az estére. Több helyszínt ajánlottak nekünk és végül a Szabadkikötő partiját választottuk. Sajnos az éjféli koccintás után lassan elkezdték hazaterelni az ünneplőket. Szomorúan vettük tudomásul, hogy valamilyen szabályozás miatt éjfél után nem szabad hangoskodni a környéken. Lehet, hogy jobban fel kellett volna készülnünk előtte és nem ért volna minket meglepetésként…

Visszatértünk a szállodába és egy kicsit bekukkantottunk az ottani ünneplésbe is. Másnap szerencsére volt egy kis időnk regenerálódni, lazítottunk még egy kicsit a wellness részlegen, mielőtt elindultunk haza.

Összességében persze semmi sem alakult tökéletesen az utazásunk során, de ez nem is baj. Jól éreztük magunkat és egy kellemes, csajos ünnepléssel zártuk a 2018-as évet. Pécsből kevesett láttam, de mindenképpen szeretnék majd kicsit felkészültebben, melegebb időben visszatérni. 🙂

Hamarosan találkozunk egy új művészethez, alkotáshoz kapcsolódó bejegyzéssel! Legyetek nagyon boldogok 2019-ben is!

Fotó: Farkas Babett

Leesett az első hó

Az elmúlt héten elkapott a karácsonyi hangulat és ezt csak fokozta a szombati hóesés. Elővettem a gépemet és fotóztam egy kicsit. Felismeritek, hogy hol készültek a képek?

 

 

 

 

Nagyon élveztem, ahogyan a hópelyhekkel játékosabb, spontánabb lett egy-egy kompozíció. A havazásnak köszönhetően a képeknek olyan a hangulata, mintha analóg géppel készültek volna. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagy karácsony előtti rohanás közepette ne felejtsetek el egy picit lecsendesedni. Igyatok egy meleg teát, gyújtsatok meg egy mécsest és kezdjetek el egy új könyvet. Kellemes hangolódást!

 

Fotók: Bereczki Ivett

Egri Mónika és a mézeskalács esete, avagy így telt a vasárnapom

Szívem szerint a programajánlóim összes állomását végigjárnám, szóval, amikor tehetem én is bevetem magam a budapesti forgatagba. Múlt vasárnapra Egri Mónika illusztrátor vásárát ajánlottam nektek, amit én sem hagyhattam ki. Persze csak azután, hogy kicicomáztam egy jó adag mézeskalácsot. Az egy napba sűrített hétvégém beszámolója következik.

 

 

Egészen eddig nem volt ünnepi hangulatom, de valahogy az előző vasárnap meghozta a kedvemet. Mint sokan mások, szombaton én is dolgoztam, így egy napom maradt, hogy kikapcsolódjak a hosszú hét után. Vasárnap délelőtt csatlakoztam nővérem és barátnője tradíciójához, és beálltam a mézeskalácssütő hadseregbe.

 

 

Nővérem, Rita állította össze a tésztát előző nap, Flóra nyújtotta, majd formákra szaggatta az alapot, majd nagyrészt én pepecseltem az apró cukorkákkal és egyéb díszítő finomságokkal. A cukormázzal meggyűlt a bajom,  szóval a képen látható karácsonyfa a nővérem munkája. 🙂

 

 

Ha szívesen kipróbálnátok karácsony előtt a receptet, olvassátok végig a posztot, a legvégén megosztom veletek nővérem féltve őrzött receptjét, amit egy idős nénitől kapott valamikor nyolc évvel ezelőtt.

A sütés után rohantam a napom második helyszínére, Egri Mónika vásárára. A kiállított képek és a barátságos légkör megbabonázott, az ünnepi hangulat itt kapott el végérvényesen.

 

 

Sikerült beszereznem egy-két tündéri karácsonyi ajándékot, de be kell vallanom, a pulóveres kutyussal sajátmagamat leptem meg.

 

 

 

 

Ha megtetszettek Móni munkái, mindenképpen kövessétek őt Facebookon. A napokban felöltötte oda is néhány munkáját, amit ti is meg tudtok vásárolni.

 

 

Végül a mézeskalács recept, amit Rita, a nővérem nagy becsben tart:

“25 deka margarint, 35 deka mézet és 25 deka cukrot gőz fölött megolvasztunk. Ha langyosra hűlt, belekeverünk 4 darab tojást. Jól elkeverjük, majd ebbe a masszába belekeverünk 3 kávéskanál szódabikarbónát és 1 zacskó mézeskalács fűszert (ha nincs, akkor 3 kávéskanál fahájat és szegfűszeget keverjünk össze), majd 1 kg lisztet. Ha jól eldolgoztuk, félrerakjuk a hűtőbe legalább 1 éjszakára. A tésztát nyújtás előtt jól átgyúrjuk, majd körülbelül fél centi vékonyra nyújtjuk. Kiszúró formákkal formázzuk és megkenjük tojássárgájával a tetejét (ez opcionális), majd pár perc alatt aranybarnára sütjük. Díszíthetjük magvakkal, cukorkával vagy cukormázzal.”