Őszi varázslat a kőfejtőben, avagy ismét menyasszony voltam

Már egy ideje nem álltam a kamera előtt, de egy baráti invitálásnak köszönhetően ismét részese lehettem valami igazán szépnek. Szóval hosszas előkészítés és egyeztetés után elutaztunk Diósdra és megalkottuk közös őszi álomvilágunkat.

 

Fotó: Török-Bognár Renáta

 

Úgy tűnik néhány évente belebújhatok egy menyasszony bőrébe, amit nagy divatrajongóként cseppet sem bánok. Három évvel ezelőtt két csodaszép Bálint Sára ruhát viselhettem Gusa Georgina fotós jóvoltából, aki egy esküvői kreatív fotózáshoz invitált. Annak a napnak az élménybeszámolóját szintén megtaláljátok a blogon.

Legutóbb viszont a három évvel ezelőtti fotózás virágos, dekoratőr zsenijével, Marjai Ágival dolgozhattunk újra együtt. Úgy tűnik az ősz és én jól állunk egymásnak, legalábbis az Ági és csapata által megálmodott terrakotta, narancs és barna árnyalatokban pompázó világban nagyon otthonosan éreztem magam. Nem beszélve Nagy Dominika elképesztő ruhakölteményéről, amit mintha csak én választottam volna. Ezen a csípős őszi napon pedig még partnerem is akadt, Kertész Ákos személyében.

Szóval íme a személyes kedvenceim Török-Bognár Reni fotóiból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt is köszönöm Áginak, hogy gondolt rám és a csapat többi tagjának, akik lelkes és profi munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy egy ilyen csodaszép anyag megszülessen. Na és persze kövessétek is őket, náluk még fel fog bukkanni egy-egy olyan fotó, amit nálam nem láthattatok.

 

Szervezés, dekoráció és virágok: Love DIY Wedding
Fotók: Török-Bognár Renáta
Táblák, kalligráfia és grafika: Dióssi Linda – Kisdió
Smink, haj: Szlameniczky Zita
Modellek: Bereczki Ivett és Kertész Ákos
Menyasszonyi ruha: Nagy Dominika
Fejdísz: Wolf & Moon
Öltöny, ing és nyakkendő: Digel
Torta, macaronok: Vasas Nelli
Bérelhető kerámiák, fotel és asztal: Horváth Eszter
Bérelhető textil szalvéták és futó: Natural Decor Rentals

Fotózom – Ilyen volt a MOME Fotó 1.0 tanfolyam

A blog indulása óta nagyon fontosnak tartom, hogy az igényességre törekvő tartalmakat jó minőségű vizuális megjelenés is kísérje. Többek között azért is vettem anno egy kezdő tükörreflexes gépet, hogy a bejegyzéseimhez a saját fotóimat is fel tudjam használni. Viszont korábban sosem tanultam fotózni és egy idő után elkezdtem érezni a korlátaimat.

 

 

Nagyon örültem, amikor olvastam tavaly ősszel, hogy a MOME ismét elindítja a Fotó 1.0 kurzusát, ami egy három hónapos, kezdőket is szívesen fogadó képzés. A jelentkezés egyedüli feltétele az volt, hogy az embernek legyen – a megfelelő motiváció mellett – egy fényképezőgépe, így nem volt kérdés, hogy én is jelentkezem.

 

 

Amellett, hogy a fotózásban picit el tudtam mélyülni azt is nagyon élveztem, hogy egy maroknyi – hasonló érdeklődésű – emberrel belevághatok valami újba, és néhány hónapig egymás életének részesei leszünk. Volt köztünk IT szakember, marketinges, képszerkesztő, de még orvos is.

 

 

Az első órán a korábbi fotóinkból összeválogattunk néhányat, amit aztán megmutattunk a többieknek. Aztán hétről-hétre kaptunk fotózási feladatokat és mindig megnéztük közösen az előző heti fotóinkat.

 

 

A képzés oktatói Oravecz István és Szalontai Ábel fotográfusok voltak és néhány alkalomra csatlakozott hozzájuk Timár Sára, aki néhány éve végzett a MOME fotográfia mesterképzésén.

 

 

Istvánéktól folyamatos támogatást kaptunk ahhoz, hogy a fotóinkat hogyan fejlesszük tovább, a műteremben pedig gyakorlatban ismerkedtünk meg jobban a fotográfiai alapfogalmakkal.

 

 

A képzés második részében pedig elkezdtük kidolgozni a saját projektünket. Teljesen szabadkezet kaptunk a téma kiválasztásában, amihez minden héten vittünk újabb darabokat és egyre jobban körvonalaztuk, hogy mit szeretnénk kifejezni a képeinkkel. Nekem a test és az abban rejlő szépség megfogalmazása volt a célom, az arányok, a formák, a kontrasztok segítségével.

 

 

Nagyon élveztem, hogy az éppen bennem lévő inspirációkat, gondolatokat megfogalmazhatom a fotóimon keresztül. A saját projekt megvalósítása pedig azért is volt számomra igazán motiváló, mert a legjobb munkáinkból fotókiállítás készül majd.

 

 

Velünk párhuzamosan két másik csoport is volt, így a közös kiállítás egy nagyon színes válogatásnak ígérkezik. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy nekem milyen fotóim lettek kiválasztva és, hogy a többiek milyen témákat dolgoztak fel, akkor gyertek el a kiállításmegnyitóra 2020. február 5-én 18h-kor a MOME Ground épületébe (1121 Budapest, Zugligeti út 9-25.). Én biztosan ott leszek. 🙂

A kiállítás látogatható: 2020. február 6-10. között, naponta (hétvégén is) 8-21h-ig.

 

 

Fotók: Bereczki Ivett

Egri Mónika és a mézeskalács esete, avagy így telt a vasárnapom

Szívem szerint a programajánlóim összes állomását végigjárnám, szóval, amikor tehetem én is bevetem magam a budapesti forgatagba. Múlt vasárnapra Egri Mónika illusztrátor vásárát ajánlottam nektek, amit én sem hagyhattam ki. Persze csak azután, hogy kicicomáztam egy jó adag mézeskalácsot. Az egy napba sűrített hétvégém beszámolója következik.

 

 

Egészen eddig nem volt ünnepi hangulatom, de valahogy az előző vasárnap meghozta a kedvemet. Mint sokan mások, szombaton én is dolgoztam, így egy napom maradt, hogy kikapcsolódjak a hosszú hét után. Vasárnap délelőtt csatlakoztam nővérem és barátnője tradíciójához, és beálltam a mézeskalácssütő hadseregbe.

 

 

Nővérem, Rita állította össze a tésztát előző nap, Flóra nyújtotta, majd formákra szaggatta az alapot, majd nagyrészt én pepecseltem az apró cukorkákkal és egyéb díszítő finomságokkal. A cukormázzal meggyűlt a bajom,  szóval a képen látható karácsonyfa a nővérem munkája. 🙂

 

 

Ha szívesen kipróbálnátok karácsony előtt a receptet, olvassátok végig a posztot, a legvégén megosztom veletek nővérem féltve őrzött receptjét, amit egy idős nénitől kapott valamikor nyolc évvel ezelőtt.

A sütés után rohantam a napom második helyszínére, Egri Mónika vásárára. A kiállított képek és a barátságos légkör megbabonázott, az ünnepi hangulat itt kapott el végérvényesen.

 

 

Sikerült beszereznem egy-két tündéri karácsonyi ajándékot, de be kell vallanom, a pulóveres kutyussal sajátmagamat leptem meg.

 

 

 

 

Ha megtetszettek Móni munkái, mindenképpen kövessétek őt Facebookon. A napokban felöltötte oda is néhány munkáját, amit ti is meg tudtok vásárolni.

 

 

Végül a mézeskalács recept, amit Rita, a nővérem nagy becsben tart:

“25 deka margarint, 35 deka mézet és 25 deka cukrot gőz fölött megolvasztunk. Ha langyosra hűlt, belekeverünk 4 darab tojást. Jól elkeverjük, majd ebbe a masszába belekeverünk 3 kávéskanál szódabikarbónát és 1 zacskó mézeskalács fűszert (ha nincs, akkor 3 kávéskanál fahájat és szegfűszeget keverjünk össze), majd 1 kg lisztet. Ha jól eldolgoztuk, félrerakjuk a hűtőbe legalább 1 éjszakára. A tésztát nyújtás előtt jól átgyúrjuk, majd körülbelül fél centi vékonyra nyújtjuk. Kiszúró formákkal formázzuk és megkenjük tojássárgájával a tetejét (ez opcionális), majd pár perc alatt aranybarnára sütjük. Díszíthetjük magvakkal, cukorkával vagy cukormázzal.”

Egy mesében ébredtem – Esküvői fotózás Gusa Georginával

Néhány hónappal ezelőtt megkeresett Gusa Georgina fotós egy esküvői fotózás kapcsán. Ginát több, mint tíz éve ismerem, de nagyon rég nem találkoztunk és csak „távolról” figyeltem a munkáit. Nagyon jól esett, hogy engem invitált meg modellnek, vagyis menyasszonynak ehhez az őszi hangulatú fotózáshoz. 🙂

 

 

Az elképzeléseinek megvalósításához profi szakembereket kért fel, amit több hetes tervezés előzött meg.

 

 

 

 

A fotózás Gyömrőn a Teleki Kastély udvarában volt, a lányok csodás dekorációval, virágokkal, tortákkal készültek, Miki pedig a fénydekorációval fokozta a hatást. A koncepció minden eleme harmonizált mindennel. Én csak ámultam.

 

 

 

 

 

 

Külön érdekesség, hogy az esküvői ruhák Bálint Sára tervező kreációi. Nyolc éve egy magyar divatcégnél dolgoztam és Sárit még onnan ismerem. Már akkor is imádtam a munkáit és arról álmodoztam, hogy ha egyszer lesz esküvőm szívesen viselném az egyik csodás ruháját. A fotózásnak köszönhetően, két különleges szettet is összeállítottunk.

 

 

 

 

A varázslatos sminket és a romantikus, bohókás kontyot köszönöm Babettnek és Lillának, abszolút tudtam azonosulni a végeredménnyel. Ginának pedig köszönöm, hogy nem retusálta ki a két kis anyajegyet az arcomról. Imádom őket. 🙂

 

 

Nagyon jól éreztem magam, hihetetlenül gyorsan eltelt ez a nap. Habár ez a képeken nem látszik, de aznap hűvös volt és fújt a szél. A lányok nagyon kedvesek voltak, a fotózás alatt hozták nekem a meleg teát és pokrócot. Talán ennek köszönhető, hogy végül nem fáztam meg. Ezúton is köszönöm nekik a gondoskodást! 🙂

 

 

 

A helyszín tökéletes választás volt, de nem csak a hangulat miatt volt számomra különleges.

A Teleki Kastély jelenleg iskolaként üzemel, ahol tanulásban akadályozott gyerekek oktatása is zajlik, bentlakásos formában. A kislányok egész nap izgatottan bámészkodtak, kíváncsiak voltak, hogy mire készülünk az udvaron. Amikor megláttak a ruhában elállt a lélegzetük, csak tapsolni és mosolyogni tudtak. A legmeghatóbb az volt, amikor végeztünk és indultunk haza. A lányok sorban ültek a folyosón és rajzokkal készültek nekem, vagyis a menyasszonynak. Itthon végignéztem az összes kis alkotást és mondanom sem kell, hogy megkönnyeztem. Az egyik kislány egy karkötőt is fűzött nekem különféle kis műanyag figurából, gyöngyökből. Azt hiszem ezt az érzést sosem fogom elfelejteni. Sok boldogságot kívántak nekem.

 

 

Végül a szuper profi csapat, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre:

 

Fotó: Georgina Gusa Photography

Ruha: Balint Sara Bridalwear

Dekor, virágok: Love DIY Wedding Decor

Fénydekoráció: Alltechnics.hu

Táblák, meghívók, grafika: Blue Bird design – kreatív tervezés

Torták, sütemények: Nóri Desszert

Smink: Babett Ács, Mandala szépségműhely

Haj: Lilla Litauszki-Kiss bridalhairbylilla

Réz kiegészítők, asztal, székek: Dress The Day – wedding hire

Geometriai formák: Bucek Fabrication

 

 

 

 

A 100 szóban Budapest megnyitóján jártam

A 100 szóban Budapest történetíró pályázat – nevéből adódóan – olyan írni kedvelőket szólít meg, akik maximum száz szóban szeretnének elmesélni egy történetet, ami valamilyen módon kapcsolódik a fővároshoz. Az eredeti pályázat Chiléből indult 2001-ben, itthon pedig ez az ötödik év, amikor írásra buzdítanak a szervezők. Idén október 5-én a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban volt a hivatalos megnyitó, ahol én is ott voltam.

 

 

A szakmai zsűri által legjobbnak ítélt 12+1 alkotás szerzőit díjazták. Ahogy korábban, most is mindegyik íráshoz készült egy-egy illusztráció is. Emellett az idei száz legjobb alkotás bekerült egy POKET zsebkönyvbe, amiből egy-egy példányt haza is hozhattunk.

Az estén az eredeti chilei ötlet egyik megálmodója is részt vett. Carmen a megnyitó után mesélt arról, hogy hogyan született meg ez a koncepció, aminek azóta is töretlen a sikere, és már nem csak írói, hanem illusztrátori pályázat is Chilében.

 

 

A győztes pályamunkák közül néhányat megzenésítettek, így hallhattuk OHNODY, azaz Hegyi Dóri gyönyörű előadását, egy szál zongorával kísérve.

A kiállítást 2018. október 21-ig ti is megnézhetitek, a száz legjobb alkotásból készült könyvet pedig beszerezhetitek bármelyik POKET automatából.

 

 

Most már elárulhatom, hogy én is pályáztam néhány írásommal, amik sajnos nem kerültek be a zsebkönyvbe, viszont, ha szeretnétek a blogon bemutatom majd őket. 🙂

Addig pedig olvassátok el az egyik legmeghatóbb írást, Kránicz Dorottyától, amit Hegyi Dóri el is énekelt a megnyitón.

 

 

Kránicz Dorottya: Nincsenek itt oroszok

“Papa nagyanyám szobájában feküdt, a barnás ágyon még feltűnőbb volt áttetsző fehérsége. Az agyrák sietve átrágta magát a közelmúltján, és csak a szocializmus emlékénél torpant meg, megint hallotta elhúzni a szovjet gépeket. „Gyurci, már nincsenek itt oroszok” – csattant fel mama, mintha az igazsággal visszatarthatná nagyapámat az értelemtől a halálig vezető úton. Ahogy kilépett, nagyapám sovány karjának mutatóujját halántékához kopogtatta és odasúgta: „Nagyanyád nem százas”. És én is inkább neki akartam hinni, mert még az orosz gépek gondolata sem volta annyira ijesztő, mint a valóság, amiben papa hamarosan meghal. Ránéztem az asztalra. Honnan fogunk cukrot szerezni, ha a bödön kiürült?”

 

 

Fotók: Bereczki Ivett