Vannak illusztrációk, amik egyszerűen pozitív hatással vannak ránk. Jutta Török, vagyis Török Judit rajzait nézve én ezt érzem mindig. Valószínűleg a lágy színek, a természetesség, a játékosság és az apró mögöttes üzenetek miatt. Judittal arról beszélgettünk, hogy milyen események kellettek ahhoz, hogy ez az alkotói világ kirajzolódjon.
Fotó: Török Judit
Bereczki Ivett: Azt olvastam a weboldaladon, hogy kicsit göröngyös volt az utad az illusztrátori pályáig, eleinte inkább csak magadnak rajzoltál. Hogyan nézett ki ez az út?
Török Judit: Ötödikes koromban kezdtem el suli mellett rajzot tanulni, ami végigkísért egész gimnáziumig. A gimiben már úgy gondoltam, hogy a rajzzal vagy valami hozzá kapcsolódó témakörben szeretnék továbbtanulni. Aztán elmentem Sopronba az Alkalmazott Művészeti Intézetbe és a MOME-ra (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – a szerk.) nyíltnapra. Felvételiztem mindkét helyre a formatervező képzésre, aztán végül Sopronban kezdtem el. Abban az évben indult el ott az első grafikus képzés is. Viszonylag sok szabadidőm volt, ezért bejártam grafikus órákra is. Ott találkoztam azzal, hogy létezik csomagolástervezés vagy betűtípus tervezés. Érdekes, addig nem is gondoltam, hogy ezek a szakmák léteznek.
B.I.: A formatervezést szeretted? Nem bántad meg, hogy elkezdted?
T.J.: Nagyon szerettem, de mégis Pestre vágytam, úgyhogy jelentkeztem újra a MOME-ra és másodjára felvettek. Elkezdtem a formatervezést alapképzésen. A képzés végén már koncepciókat alkottunk, de nekem hiányzott, hogy megvalósuljanak a tervek, amiket kidolgozok. A MOME-n van tárgytervező szak, ami pont arra épül, hogy amit tervezel, azt elő is kell állítanod. Azt nagyon izgalmasnak találtam és mesterképzésre már oda jelentkeztem. Mindeközben egy grafikai stúdiónál kezdtem el nyári gyakorlatot, ahol logókat, arculatokat, kiadványokat csináltam.
B.I.: Ehhez képest hogyan kezdtél el illusztrálni?
T.J.: Az egyetem alatt alkalmazott művészként szocializálódtam, vagyis azzal az alapvetéssel, hogy adott a megrendelő és az ő igényeit kell teljesíteni. Ki kell találnod, hogy mit szeretne üzenni. Dolgoztam színháznak, banknak, terveztem csomagolásokat, boros címkéket. Aztán eljött egy pont, amikor azt éreztem, hogy szeretném, ha meglenne a saját hangom és azért keresne meg valaki, amit én képviselek. De ez nagyon hosszú út volt. A mestermunkám a Kuvik volt, ami egy fejlesztő játék kisiskolásoknak. Ez egyébként a mai napig működik vállalkozásként. Időközben megszülettek a gyerekeim és kevesebb szabadidőm maradt mindenre. El akartam dönteni, hogy mi legyen a fókuszban. Akkor jött a felismerés, hogy ezt most már magam miatt szeretném csinálni.
B.I.: Volt valami konkrét esemény, ami segített elindulni ebbe az irányba?
T.J.: Nagy lökés volt, hogy pont akkoriban kaptam a Holland Gyerekirodalmi Intézettől egy pályázati felhívást. Egy nemzetközi illusztrátori pályázatot hirdettek, amiben Verne Gyula szerzeményeihez és azok adaptációihoz kellett illusztrációkat készíteni. Nagyon tetszett ez a feladat. Kisebb illusztrációkat, teljes oldalas illusztrációkat, borítóterveket kértek. Beneveztem és teljesen meglepődtem, hogy bekerültem a legjobb húszba. Ez egy megállító tábla volt, hogy most már kellene ezzel foglalkoznom. Olyan másfél éve kezdtem el több energiát belefektetni. Először főleg magamnak illusztráltam, aztán nagyon jó volt, amikor már mások is megkerestek, hogy a stílusomra kíváncsiak.
B.I.: Nagyon érdekes, hogy ez a váltás az Instagram oldaladon is észrevehető. Ha megnézzük a korábbi képeidet, ott még nem volt ennyire egységes stílusa a rajzaidnak, viszont most már abszolút felismerhető a karakterük. Engem a gyermeki színes ceruzás szabad rajzolásra emlékeztet ez a stílus. Te hogyan írnád körbe?
T.J.: Az biztos, hogy nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy nekem milyen a kézjegyem, milyen a stílusom. Pont amiatt, hogy egyetemen mindig meg volt adva, hogy milyen stílusban kell alkotnom. Nagyon jól tudtam alkalmazkodni, de hogy nekem mi lenne a fontos, azt nehezen tudtam megfogalmazni. Az Instagramot azért szeretem, mert az nem olyan átgondolt, mint egy portfólió, de azért mégis meg tudom mutatni a dolgaimat. Oda nagyrészt szűretlenül rakom ki a rajzaimat. Hogy stílusilag hogyan definiálnám? Én nem olyan digitális illusztrátor vagyok, aki vektorokban, 3D modellezős irányban dolgozik. Abból is vannak nagyon szépek, de az nem az én világom. Én próbálom a textúrákat, az esetlenséget, a hibákat is beletenni egy-egy rajzba, mert szerintem attól lesz életszerű.
B.I.: Egyébként milyen eszközt használsz? Színes ceruzával és papírral kezdődik a tervezés?
T.J.: Amikor elkezdtem magamnak illusztrálni az mind papíron történt. Aztán a színezést, apróbb kompozíciós változtatásokat – amiket a Photoshop enged – már gépen csináltam meg. Viszont nekem mindig nagy csalódás volt, hogy amit megrajzoltam, majd beszkenneltem és gépen fejeztem be kinyomtatás után elvesztette a karakterét. Próbáltam más szkennerrel, más programmal, de valahogy nem működött. Aztán kipróbáltam iPad-en ceruzával rajzolni. Először féltem tőle, az elején nem is ment annyira. Aztán egyre többet rajzoltam rajta, főleg, amikről tudtam, hogy nyomtatásba fognak kerülni. Most már olyan 80%-ban így indulok el, mivel nagyon kényelmes és bárhová magammal vihetem. Ez a rugalmasság nekem nagyon fontos, de iszonyatosan hiányzik, hogy kézzel rajzoljak és megfessem a textúrákat. Néha próbálok terápiaként a két kezemre hagyatkozni, de a végső illusztrációk most főleg digitálisan készülnek el.
B.I.: Sok rajzodon látszik, hogy hétköznapi helyzetekből, tárgyakból merítesz ihletet. Miből szoktál inspirálódni?
T.J.: Sokszor van, hogy egy érzést akarok kirajzolni magamból. Van, amikor a természet inspirál. Amikor hosszasan sétálunk, van, hogy meglátok színkombinációkat, amik megtetszenek. Azokat próbálom magamba elraktározni. Szeretek más művészeti ágakból inspirálódni, mint például a zene vagy a szobrászat. Sokszor nézegetek szobrászati alkotásokat. Végülis az is képalkotás, amikor a szobrot nem teljes valójában, hanem egy képen nézed. De van, amikor textilművészek munkái ihletnek meg. Nekem nagyon tetszenek a falvédős, történetmesélős dolgok, teljesen más ábrázolási technikát igényel az a médium. Szeretek fotózni is. Vannak olyan dolgok, amik aztán jóval később egy illusztráción köszönnek majd vissza.
B.I.: Van olyan szerző vagy zene, amihez rendszeresen visszanyúlsz? Esetleg van olyan illusztrátor, akinek mindig megnézed a profilját?
T.J.: Nagyon szeretem a japán művészetet. A japán csomagolások gyönyörűek. Nem az animés vonalra gondolok, hanem a japán művészet letisztult, határozott karakterére. Azt nagyon szeretem nézegetni. Magyar illusztrátorok közül Kövecses Anna az abszolút kedvencem. Külföldiek közül Rebecca Green, Nina Cosford, és Frannerd. Az ő Youtube csatornája erősített meg abban, hogy az illusztrálást lehet hivatásszerűen is űzni. A régiek közül Reich Károlyt és a Sasek rajzait szeretem, kortársak közül pedig Isabelle Arsenault, kanadai művész könyvei a nagy kedvenceim. Ezek azok a mesekönyvek, amiket igazából magamnak vettem, de a gyerekeim polcain vannak. Egyszerűen gyönyörűek.
B.I.: Mi az a fő forma, felület, amire a legtöbbet dolgozol?
T.J.: A leggyakoribb a print. Lehet az valamilyen kiadvány, újság, plakát vagy meghívó. Korábban pályáztam egy lakástextiles pályázatra is, amit a Slowdown Studio írt ki. Az egy nagyon jó feladat volt. Ott visszaköszöntek a falvédős témák egyébként. Akkor ismét válaszutak elé állítottam magam és azt hiszem, hogy a stílus, amit ott képviseltem a mai napig meghatározó. Addig nem is gondolkoztam ilyen stílusban. Olyan kérdéseket vetett fel, amikből nagyon sokat tudtam tanulni.
B.I.: Mi volt az az eddigi munkáid közül, amire a legbüszkébb vagy?
T.J.: Még eléggé gyerekcipőben van, de úgy néz ki, hogy egy japán stúdióval sikerül kollaborálni. Ügynökségszerűen működnek és külföldi dizájnvásárokra viszik majd az én dolgaimat is. Londonban lesz az első hely, ahol kint lesznek a munkáim. De ha a korábbiakra gondolunk, akkor az első Boekie-Boekie-s visszajelzésnek nagyon örültem anno. A Slowdown Studio pályázata is nagyon fontos volt. Bár nem került a győztesek közé a munkám, de a legjobbak között volt és ki is lett emelve.
B.I.: Mit mondanál a gyerekkori önmagadnak, ha most találkoznál vele? Van olyan dolog, amit máshogy csinálnál?
T.J.: Érdekes, de nem csinálnám vissza. Minden lépésből le kell szűrni a tanulságot, azzal együtt tudunk alakulni, fejlődni. Ha valaki 17-18 évesen azt mondta volna nekem, hogy illusztrációs pályára kell mennem és hallgatok rá, akkor biztos, hogy nem az az ember lennék, aki most vagyok. Mindegyik rétegnek van szerepe és azt mondanám magamnak, hogy a kitartás a fontos. Én a hétköznapi életben is elfogadom a helyzetet, ami éppen jön. Kell egyfajta önismeret is hozzá. Az is jó, hogy 26-27 évesen jutottam el oda, hogy a saját értékrendemet elkezdjem kialakítani. Én azt mondanám, hogy csináljak mindent ugyanígy végig, mert mindenre szükség volt.
B.I.: Mik a jövőbeli terveid, amik a következő időszakra be vannak tervezve?
T.J.: Ha valaki szabadúszó, akkor úgy kell tervezni, hogy van néhány hónapra és néhány évre lebontott terve. Ez azért fontos, mert nálam is az van – főleg karácsony környékén–, hogy nagyon sok mindent megcsinálok, ami aktuálisan jön, de ezek elfogyasztják az időt és a nagyobb célokra nem marad energiám. Én azt mondom, hogy egy fejlődési görbén vagyok. Nem tekintem egyelőre magam még kiforrott művésznek, de szeretnék saját illusztrált könyvet kiadni öt éven belül. Szeretném, ha majd azért dolgozhatnék egy külföldi céggel vagy ügynökséggel együtt, mert az én hangomra kíváncsiak.
B.I.: Milyen tanácsot tudnál adni annak, aki most indul el az illusztrátori pályán?
T.J.: Azt mondanám, hogy rajzoljon minél többet a saját kedvéért. Legyen türelmes, az is nagyon fontos. Az, aki olyan pályát választ, amibe a személyiségét kell belevinnie, ahol előadóként kell megmutatkoznia – legyen az képzőművészet vagy zene –, fontos, hogy sajátmagával tisztában legyen. Keressen olyan helyzeteket az életben, ahol arra van szükség, hogy belülre figyeljen és szűrje le abból, hogy önmaga milyen.
Köszönöm Juditnak a beszélgetés és a pozitív szavakat. Kövessétek őt Instagramon és látogassatok el a weboldalára is. Ott egy-két szépséget meg is tudtok vásárolni, akár ajándékba a szeretteiteknek.
Illusztrációk: Török Judit
