Habár sokkal több regényt olvasok, mint verset, vannak időszakok, amikor egy-egy vers rám talál. Ezeket az alkotásokat, majd igyekszem elhozni Nektek is, egy-egy apró illusztráció kíséretében.
Illusztráció: Bereczki Ivett
Weöres Sándor: No lám, ki a végső kristályba néztem
No lám, ki a végső kristályba néztem,
most kézzel-lábbal győzködve, ügyetlen
erőlködöm a fogható ügyekben,
mióta házasság a földi részem.
Csodálkozom, hogy nincsen semmi kincsem,
épp csak csöppen, s holnapra nem marad;
ruha-üzlet, meg ékszer kirakat
ragyog, s a csillagoknak fénye nincsen.
Mint mozgalmas gyárba tévedt gyerek
egy nagy gép sok titokzatos csavarját,
nézem az élet sok javát meg alját,
s hozzányúlni nem értek, nem merek.
Így állok szinte bájos rettenetben,
s megsimogatnak, míg hétrét lehajlok:
„Korosztályában magasrangú dalnok,
elnézhető, ha egy s másban esetlen.”
Jó asszonykám, te sem vetted zokon;
s mit szólsz, ha holnap már versem se jó?
engem nem mozgat több ambíció,
nekem a művészet csak cifra lom,
s elszállok, mint a léggömb. Adja Isten,
hogy bőrömből szép ridikült szabassak,
így adjalak át millió pimasznak,
kik majd tetszéssel nézik kis kezedben.
Forrás: Weöres Sándor: Szerelmes Verseim, Helikon Kiadó 2014.
Illusztráció: Bereczki Ivett
