Az évet egy speciális terület bemutatásával szerettem volna indítani, ezért kérdeztem Németh Nikit, vagyis Miss Virgácsot, aki egyre ismertebb és elismertebb visual artist és VJ itthon. Általában kevés VJ-t ismerünk és sokszor pontosan nem is tudjuk, hogy mi a szerepük egy alkotási folyamatban. Azt pedig még kevésbé, hogy hogyan dolgoznak, milyen módon készülnek fel egy-egy előadásra, koncertre vagy bulira. Bennem is sok kérdés felmerült, amit meg is kérdeztem Nikitől. A válaszokat pedig elhoztam nektek is.

Fotó: Munkácsy Barbara

Bereczki Ivett: Hogyan fogalmaznád meg, mi a szerepe egy VJ-nek?

Németh Niki: Egy VJ alapvetően mozgóképekkel vagy fényekkel teremt atmoszférát. Akár egy koncerten vagy egy előadáson, de lehet ez önállóan is, ha például az épületfestésről beszélünk. Mostanában – hogy egyre több visszajelzést kapok és látom a közönség reakcióit – kezd körvonalazódni bennem is, hogy mit adok ezzel az egésszel. Azt látom, hogy a világban általában nem tudatos a vizuális kommunikáció. Sokan nem érzékelik, hogy mi az, ami körülveszi őket. Azt érzem, hogy nekem az a szerepem, hogy felhívjam az emberek figyelmét arra, hogy nyissák ki a szemüket és kezdjenek el a formákra, színekre hangolódni.

B.I.: Hogyan néz ki a hazai VJ kultúra?

N.N.: Sajnos eléggé elhanyagolt terület itthon, maga a szakma sem érzi mindig fontosnak, hogy a DJ mellé a VJ nevét is ugyanúgy ki kellene írni. Egyébként korábban én sem éreztem ezt annyira szükségesnek, inkább a háttérben maradtam, de azóta ez már változott. Szerintem fontos, hogy azonos szinten kezeljük a zenével a vizuális megjelenítést is.

B.I.: Korábban hogyan volt jelen az életedben a vizualitás?

N.N.: Mióta az eszemet tudom, mindig is ez volt, ami érdekelt. Szinte a beszéddel egyenértékű volt számomra a rajzolás. Amikor főiskolára jártam a festés és a díszlettervezés vonzottak, de a diploma után volt bennem egy törés. Azt éreztem, hogy mindenki vár tőlem valami nagy dolgot és addig nem is lesz belőlem senki, amíg egy óriási művel nem rukkolok elő. Ez valamiért nagyon frusztrált. Egyébként a suliban tanultam videót vágni és animációt készíteni is, de nem nagyon tudtam, hogy ezt hol tudnám életre kelteni. Aztán láttam ilyen megoldásokat bulikban és rájöttem, hogy ez lesz az. Tetszik benne, hogy impulzív és megismételhetetlen. A közönség, a zene és a hangulat is alakítja az egészet.

B.I.: Olyan vizuális dolgot alkottál már, ami nagyon körülhatárolt és ennek pont az ellenkezője? Mint például egy videóklip?

N.N.: Igen, tavaly egy hip-hop formációval virtuálisan összehozott a sors és nekik csináltam egy videóklipet, aminek nagyon konkrét szövege és szimbolikája van. Elég sok politikai utalás van benne, ezért nem a legelső darabja a portfoliómnak, de nagyon élveztem ezt a fajta alkotást is. Egyébként sokkal több idő volt elkészíteni és eszközök tekintetében is jobban fel kell rá készülni.

B.I.: Miben más ez a két folyamat alkotás szempontjából? Amikor konkrét zenére készítesz egy videót és amikor egy buliban, a helyszínen formálódik a vizuál.

N.N.: Egy videóklip esetében végighallgatom többször is a dalt, főleg a dalszöveg mondanivalójára fókuszálva. Soronként elkezdem felvázolni vagy nagyobb egységekre bontom szét, de az a folyamat vége, hogy képkockáról-képkockára lerajzolom. Ha vizuálozni megyek, akkor is általában van egy téma, amin elindulok. Aztán csinálok itthon egy-két loopot (végtelenített rövid videófelvételek – a szerk.), amit hasonlóan gyártok, mint egy animációs videót. A bulik előtt végiggondolom, hogy milyen ívet szeretnék adni az egésznek. Ennek ellenére sokszor van olyan, hogy teljesen elrugaszkodok attól, amit előre kitaláltam, mert látom, hogy mi van körülöttem és arra reagálok. Ilyenkor a loopokat nem csak lejátszom nyersen, hanem széteffektezem. Mostanában azzal kísérletezgetek, hogy a szoftverben lévő effektekkel hogyan lehet a nulláról felépíteni egy vizuált.

B.I.: A loopok hogyan, mi alapján állnak össze?

N.N.: Sok mindent be szoktam vetni. Volt olyan is, hogy a buszon ülve fotóztam vagy videóztam valamit a telefonommal és azt is felhasználtam. De stop-motion (képkockánként beállított és rögzített – a szerk.) videókat is csinálok. Illetve rajzolok vagy festek és apró ecsetvonásokkal haladva építek fel egy pár másodperces loopot. Van olyan is, hogy digitálisan rajzolok és azt animálom. Vagy régen filmekből vágtam ki részeket. Amit nagyon szoktak szeretni a Rokoko rendezvénysorozatnál, az a festményekből kivágott karakterek, amiket fotókkal keverek, majd mozgatok.

B.I.: Ez egy végtelen lehetőségnek tűnik.

N.N.: Vicces, mert anyukám szokta kérdezni, hogy hogy haladok, készen vagyok -e már. Igazából ez sosincs kész, mindig lehet újabb és újabb elemet hozzátenni. Olyat is szoktam csinálni, hogy a saját felvett vizuálomat remixelem.

B.I.: Mennyire tudod fejben tartani, hogy milyen anyagaid vannak, miket tudsz egy adott szituációban használni?

N.N.: Most már kicsit más, mint az elején volt. Már kezdem elengedni, hogy csak arra hagyatkozom, ami a gépemen van és nem aggódom amiatt, hogy mi lesz, ha ezek elvesznek. Eleve nem is lehet ennyi mindent tárolni, óriási tárhelyre lenne szükség.

B.I.: Említetted, hogy nagyon sok múlik az adott pillanaton. Mennyire kapsz szabad kezet az alkotáskor?

N.N.: Ha kifejezetten engem keresnek, akkor nem nagyon szoktak beleszólni. Megnézzük a helyszínt és onnantól nagyjából rám van bízva. Az elektronikus zenei buliknál egyébként is szabadabban improvizálok. De egy koncert esetében más. Amikor a Szigeten dolgoztam ott voltak zenekarok, akik konkrét anyaggal jöttek, amit csak le kellett játszanom. Gyakorlatilag egy technikai ember voltam a folyamatban, de egyébként azt is élveztem. Ott az az izgalmas, hogy nagyon figyelnem kell a történéseket, nagyon alázatosan kell állnom az egészhez. Olyan is volt, hogy hozott valaki anyagot, de azt mondta, hogy használjam fel szabadon, a saját loopjaimmal együtt. Sokféle megoldás létezik.

B.I.: Mi történik élesben, amikor ott vagy egy eseményen?

N.N.: Jóval a buli kezdete előtt oda szoktam menni és órákkal előtte elkészülünk. Sokszor dekorációt is viszek, amire majd vetíteni fogok. Általában hangtechnikusok, fénytechnikusok mellett szoktam elfoglalni a helyemet, de egyszer volt egy olyan goa buli, ahol kifejezetten azt akarták, hogy a DJ mellett álljak. Nem bánom, ha a háttérből kell dolgoznom, de egyébként ez kifejezetten jól esett. Van, ahol ki van alakítva hely előre, máskor meg, ahol sikerül helyet találnom. De az az ideális, ha látom, hogy mi történik. Alapvetően nem szoktam elhagyni soha a bázist, próbálok folyamatosan a zenére reagálni és ott alakítani az egészet. A fáradtság ellenére sem tudok elszakadni, mert minden ott történik és pont ezt szeretem benne.

B.I.: Nagyon sok és sokféle munkád volt már. Melyik projekteket tudnád kiemelni?

N.N.: Pont múltkor is kérdezte valaki, hogy mire vagyok a legbüszkébb és hirtelen nem is tudom, mert sok emlékezetes lehetőségem volt. A legelső vizuálozásom a Corvin Clubban volt. Oda jártam bulizni, aztán az egyik barátnőm kérdezte, hogy nincs -e kedvem vizuált csinálni az egyik bulin, mert akkor beszél a tulajdonos sráccal. Szerencsém volt, de igyekeztem odatenni magam, hogy ne okozzak csalódást. Nagyon sok olyan DJ-vel működtem együtt, akit nagyon szeretek és korábban is sokat hallgattam. Például a román underground DJ-k közül néhány nagy kedvencemmel. A Szigeten is volt sok elismert fellépő. A magyarok közül a Luditták volt az egyik. De az Ed Is On koncert a Trip hajón is nagyon izgalmas feladat volt számomra.

B.I.: Miből merítesz inspirációt és milyen forrásokat használsz a munkádhoz?

N.N.: Bármiből tudok inspirációt meríteni. Fontos a zene, szeretek átkonvertálni jeleket, érzéseket, benyomásokat, amiket más érzékszervekkel fogadtam be. Szeretem a vizuális művészet különböző korszakait és műfajait. A barokk és a rokokó stílusjegyeivel szeretek dolgozni, kiemelni és új környezetbe helyezni. Az épületek mindig is inspiráltak. A vírushelyzet miatt most restaurátorként is dolgozom, az épületek, épületelemek ritmikussága, a formák kölcsönhatása lenyűgöz.

B.I.: Szerinted mitől igazán jó egy VJ, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie?

N.N.: Gyerekkorom óta tudom, hogy valamilyen képzőművészeti, kreatív alkotótevékenységet szeretnék folytatni. Sokáig a festés és a táblakép volt az eszköz a kezemben, amin keresztül kifejeztem magam. Nem éreztem tökéletes kifejezési módnak, egészen addig, míg nem kezdtem el VJ-ként működni. Én a kiszámíthatatlansága miatt szeretem. Szerintem akkor jó valaki, ha elég spontán és nyitott arra, hogy az adott hangulatra reagáljon. Rengeteg tanulás és alázat, és nemcsak az eszközökre (szoftverek, projektorok stb.) vonatkozik, hanem sokkal inkább a fény és a színek fizikájára.

B.I.: Hol lehet találkozni a munkáiddal, milyen projektek vannak tervben a közeljövőben?

N.N.: A karantén pozitív hozadéka, hogy sokkal több időm volt most fejleszteni magam. Korábban nagyon sok felkérésem volt és minden hétvégén dolgoztam. Szoktak lenni videoklip felkéréseim, van is egy-két elkészült anyag, ami már csak arra vár, hogy megjelentessük, úgyhogy érdemes figyelni a Facebook oldalamat. Illetve DJ-k is szoktak felkérni együttműködésre livestreamekhez. Sajnos azt érzem, hogy ebben még nincs olyan rutin itthon, mint ahogy azt külföldi példák esetében tapasztalhatjuk. Vannak önálló terveim is – a parti szcénától függetlenül – közelebb szeretném hozni az emberekhez a műfajt, mind fizikai, mind átvitt értelemben.

Esemény fotók: Németh Nikolett

Köszönöm Nikinek, hogy mesélt nekünk erről az izgalmas, de kissé még háttérbe szorított alkotói területről. Remélem, hamarosan visszaáll az életünk a normális keretek közé és élőben is találkozhatunk Niki munkáival. Addig is, ne felejtsétek el követni őt, vagyis Miss Virgácsot Instagramon és Facebookon! Ha pedig a digitális printjeire vagytok kíváncsiak, keressétek őt a youngart online galéria weboldalán!