Hegyi Dóri a fiatal magyar zenész generáció egyik legizgalmasabb női alkotója. Különféle zenei együttműködésekben, reklámokban és filmekben hallhattátok már a hangját. Saját projektjét OHNODY néven indította el, ami mára élő műsorrá formálódott és hamarosan érkezik is az első magyar nyelvű album. Vele kapcsolatban nekem az érzékenység és a finom búskomorság jutott eszembe először és a beszélgetésünk után is hasonló szavak jártak a fejemben. Dóri sokszínűsége nemcsak a zenében fedezhető fel. Filmekről, pszichológiáról és az írásról is ugyanolyan szenvedéllyel gondolkodik, mint a zenéről.

Fotó: Halász Jácint

Bereczki Ivett: Mi az az első meghatározó élmény a zenével kapcsolatban, amire emlékszel?

Hegyi Dóri: Gyerekként szerettem a Disney meséket. Főként a dalokra koncentráltam bennük, ezeket meg is tanultam fejből. A Pocahontas zenéje volt a kedvencem. A szüleim észrevették, hogy tisztán énekelek, ezért beírattak a fehérvári Kodály Ének-zenei Általános Iskolába és kaptam egy zongorát. A sulinak volt gyermekkórusa, nem is akármilyen. Szerettem a próbákat, mert a kórusművek különböző szólamai az egység fegyelme és összpontosítása által nyertek értelmet.

B.I.: Most mit jelent számodra a zene?

H.D.: Maga az írás és a nyelv is fontosak nekem. Szeretem a nyelvi határokat átlépni, a szavakat bontogatni úgy, hogy az amit énekelek érzelmi töltettel ruházódjon fel. Szerintem a zenei alkotás nagyon komplex. A zeneszerzés amellett, hogy számolgatós, szerintem koncepcionális és számomra vizuális folyamat.

B.I.: Magyar az anyanyelved, de angolul is írsz. Először magyarul fogalmazódik meg benned a gondolat?

H.D.: Öt évet éltem Walesben, ott végeztem az egyetemet. Van egy olyan részem, ami őrzi az ottani emlékeket és azt a szabadságot, amit kint megtanultam és beépítettem a személyiségembe. Az angol szövegeken kevesebbet gondolkodom, mint a magyarokon, viszont többet agyalok azon, hogy hogyan legyen szép egy képies angol vers. A melankolikus érzésekből építkezem és angolul nehéz szomorúnak lennem, mert nyugodt, szép éveket töltöttem Cardiffban. Az angol szövegekben igyekszem költői, mégis egyszerű maradni. Kicsit bennem van írás közben az, hogy milyet akarok írni. Magyarban meg csak írok és úgy sikerül ahogyan. Ösztönösen írom le az érzéseimet és a gondolataimat. Mindkét nyelven máshogyan énekelek amúgy.

B.I.: Ez izgalmasan hangzik.

H.D.: Szerintem is izgalmas, de nem akarok olyan lemezt írni, amin angol dalok is vannak, meg magyarok is, mert zeneileg is két külön világ a kettő. Számomra picit értelmezhetetlenek együtt és a hallgatók sem biztos, hogy értenék.

B.I.: Miből táplálkozol alkotáskor?

H.D.: Érzésekből. Az angolt a dühömnek a feloldására használom, hogy megoldjak egy adott szituációt, és pozitív irányba tereljem a saját lelkiállapotomat. A magyarban pedig a szomorúságomnak engedek teret, ami ugyan kivesz belőlem, viszont szerintem nagy ereje van. Az egyiket arra használom, hogy magamat megoldjam, a másikat pedig arra, hogy több embert megérintsenek a legbelsőbb érzéseim.

B.I.: Hogyan néz ki az alkotói folyamatod?

H.D.: A hangulatomtól függ az, hogy mikor alkotok. Van olyan, hogy úgy írok, hogy visszanyúlok érzésekhez. Mostanában nem szeretek visszaemlékezni a szenvedéseimre, mert megrekedek bennük. Nem akarok folyamatosan fejben a múltban lenni, testben pedig a jelenben és boldogtalan lenni az itt és mostban.

B.I.: Mi történt az „alkotói zárlatod” alatt?

H.D.: Volt egy körülbelül másfél éves majdnem hallgatásom, ami alatt kijött a Hideg. Ez volt az egyetlenegy dal, amit írtam. Számomra akkora ereje van, hogy alig tudtam tőle elvonatkoztatni. Minden egyes dalt, amin dolgoztam elvetettem, mert nem volt rám olyan hatással, mint ez a dal. Ezt a „szerelmet” nemrég engedtem el. Nyertem egy NKA-s Hangfoglaló támogatást és szerintem ez egy szuper lehetőség arra, hogy befejezzem a magyar lemezt. Őszre tervezzük a megjelenést, még van vele munka bőven.

B.I.: Hogyan állt össze a lemez?

H.D.: Úgy szeretek dolgozni, ha többen vagyunk, mégsem túl sokan és mindenkinek megvan a maga feladata. Én például nem szeretek a zene technikai részével foglalkozni és jó, ha van mellettem egy olyan ember, aki viszont gyors és ismeri a producer szoftverek útvesztőit. Szeretem, amikor a zenészekkel építő tanácsokat adunk egymásnak, viszont tiszteletben tartjuk egymás alkotói szabadságát az adott dalon belül.

B.I.: Az OHNODY Hegyi Dóri saját projektjeként indult. Most már tekinthetünk rá úgy, mint egy fix tagokból álló zenekarra?

H.D.: Session zenészekkel dolgozom, viszont megbízom bennük és állandó tagként tekintek rájuk. Precíz, segítőkész emberek vannak körülöttem, úgyhogy szerencsésnek tartom magam. Össze kell még csiszolódni, aminek nem nagyon volt még tere és ideje, mert eddig nem nagyon tudtam, hogy merre akarok haladni a projekttel. Ezért egy picit még félkész a dolog.

B.I.: Ez az, amire utaltál a magyar és angol dalok kapcsán?

H.D.: A kettősség volt szerintem az, ami meggátolt. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen irányba induljak el. Aztán rájöttem, hogy egy magyar lemez szuper alapot adhat nekem arra, hogy aztán külföldön is bontogassam a szárnyaimat. Szerintem van egy stabil alapom az angol nyelvben, viszont onnan akarok kinőni, ahol a gyökereim vannak.

B.I.: Akkor most alapvetően erre a zenekarra koncentrálsz, hogy ez működőképes legyen?

H.D.: Igen. Az első ötletem az volt, hogy csak élő hangszerekkel dolgozzunk. Ezt azért találtam ki, mert eredetileg klasszikus zenei képzést kaptam. Most igyekszem összerakni fejben és gyakorlatban, hogy az elektronika hogyan érvényesüljön a hangszereink mellett.

B.I.: Azt lehet rólad tudni, hogy a vizualitás is erősen jelen van az életedben. A rajz, a fotózás. Mit jelentenek ezek neked?

H.D.: A saját tapasztalásaim útján szeretek képet vagy véleményt alkotni a környezetemről. Azért érdekel ennyi minden, mert információ éhes vagyok. Kitartónak közel sem tartom magam, viszont megtanulok pár dolgot alapszinten és aztán, amikor szükségem van az életben valamelyik elsajátított skillre, akkor előhúzom. Nem szeretem, ha nem értek valamihez, ami érdekel. Rajongok a filmekért. Legalább annyira, mint a zenéért és a kettő összekapcsolódik nálam. Az egyetemen három évig filmzeneszerzést is tanultam. Szerintem zseni, hogy a zenével milyen hatást lehet gyakorolni a nézőre. Ezer évig tudnék arról beszélni, hogy milyen hatalommal bír a zene.

Fotó: Halász Jácint, Artwork: Hegyi Dóri/OHNODY

B.I.: Milyen filmeket nézel?

H.D.: Különféle időszakaim vannak. Most egy-két éve rá vagyok csúszva a sötét krimikre és a sorozatgyilkosos dokumentumfilmekre. Megnézem azokat a filmeket is, amit a többség rossznak tart, így körül tudom határolni, hogy mi az, amit szeretek és mi az, amit nem. Amit tudok megnézek és mindenben igyekszem az értelmet meg a szépet keresni.

B.I.: Van olyan film, amit sokszor újranézel?

H.D.: Szeretem a Mr. Nobody című filmet, mert a mondanivalójával tudok azonosulni. Az az üzenete, hogy ameddig nem választok, addig bármi megtörténhet. Ez rám olyan szempontból igaz, hogy szeretem az összes lehetőséget mérlegelni, mielőtt döntök. Nincsen konkrét kedvencem. Pont azért, ami a filozófiám. Szeretek óvatos lenni a választásaimmal, mert aztán ezek határoznak meg.

B.I.: Filmzenében kiket szeretsz?

H.D.: Yann Tiersen-t nagyon szeretem. Ő szerezte az Amélie csodálatos életének a zenéit. A másik, akit kiemelek, Erik Satie. Ezekre a zenékre írtam a szakdolgozatomat.

B.I.: És miket olvasol?

H.D.: Most krimiket és pszichológiai könyveket. Egyébként mindenevő vagyok. Szeretem a szépirodalmat és a Harry Pottert, meg Stephen Kinget is. Szeretem a könyveket, mindig is faltam őket.

B.I.: Novellákat például nem írtál soha?

H.D.: A Fejér Megyei Hírlapban publikálták tizennégy éves koromban az egyik novellámat. Nosztalgikus élményekről írtam benne. Egy időben verseket írtam inkább, most összevissza. Gyerekkoromban író akartam lenni, most is az akarok lenni. Amikor Cardiffban jelentkeztem egyetemre, akkor felvettek a zene szak mellett egy kreatív író szakra is. Néha bánom, hogy nem az írást választottam, de ami késik nem múlik. Idén jelentkeztem pszichológia szakra. Olyan emberekkel akarok foglalkozni, akiket súlyos bűntények miatt ítéltek el. Nem akarok terapeuta lenni, engem a viselkedésük mögötti miértek érdekelnek.

B.I.: Említetted is, hogy szereted megérteni a dolgokat összefüggésében.

H.D.: Szerintem a klasszikus zene és az emberi agy működése hasonló. Valahol mindegyik komplex és kiszámíthatatlan, rapszodikus.

Fotó: Králik Dániel

B.I.: Volt már olyan, hogy elveszítetted a hitedet és a lelkesedésedet a zenében?

H.D.: Igen, ez a másfél éves alkotói zárlatom pont ilyen volt. Volt olyan koncert, ami után lejöttem és az éreztem, hogy én soha többé nem akarok ezzel foglalkozni. Persze ez egy percig tartott.

B.I.: Egyébként mikor érzed azt, hogy az adott koncert jó volt?

H.D.: Akkor élvezem a koncerteket, amikor nem magammal vagyok elfoglalva, hanem tudok kommunikálni a közönséggel, tudok reagálni arra, amit csinálnak. Ha rossz, akkor valószínűleg azért rossz, mert nem fektetek bele elég energiát és elégedetlen vagyok a saját teljesítményemmel. Ha olyan kedvem van, akkor nem csinálok semmit, bár ez most már kevésbé jellemző rám.

B.I.: Ha idejönne hozzád egy kisgyerek, aki most kezdene zenét tanulni és neked kellene mentorálnod, milyen tanácsokkal látnád el?

H.D.: Attól függ, hogy mit kér tőlem. Ha azt kérné, hogy tanítsam meg énekelni, akkor azt mondanám, hogy megtanítom. Viszont szerintem az éneklés többről szól, mintsem kiképzem a hangomat és pontosan elénekelek mindent. Nekem arról szól, hogy érzéseket és gondolatokat tudok kifejezni. Akár azzal is, hogy nem ejtek ki szavakat, vagy csak hümmögök vagy sírást imitálva énekelek. Az emberek szerintem ugyanúgy, mint az állatok ösztönlények és jobb esetben mennek az előre bekódolt ösztöneik után, csak valaki fél azzal foglalkozni, ami fontos számára. Az életemben a legtöbb esemény magától történik és úgy, ahogyan történnie kell. Ha valakiben nincsen tehetség, attól még győzhet az elszántság meg a törekvés. Viszont a kreatív munka hosszú idő után fizetődik ki anyagilag, ezért szerintem fontos a saját magunkba vetett hit, a szenvedély és az alkotás szeretete.

–

Köszönöm Dórinak a személyes hangvételű beszélgetést!

Ne felejtsétek el, hamarosan érkezik az OHNODY magyar nyelvű dalokból álló lemeze. Addig is hallgassátok őt különféle zenei oldalakon illetve megtaláljátok őt az Instagramon és Facebookon is.