A szezonban a legelső Hadik Brunch a nagysikerű A Pál utcai fiúk előadás és a Grund élmény köré épült. Minden eddiginél többen jelentkeztek az eseményre, amit a nagy érdeklődés miatt végül a Szatyor Bárban tartottak meg. Szerencsém volt, hogy én is ott lehettem, ezért hoztam is nektek egy élménybeszámolót arról a szombat délelőttről.

A Brunchon Grecsó Krisztián, a darab írója és Vecsei Hasi Miklós, Nemecsek megformálója az előadásról és az ahhoz fűződő viszonyukról meséltek Ott Annának. A beszélgetés elején a művészek a saját személyes “Grund élményüket” osztották meg velünk. Krisztiánnak mindig mást jelent, de mégis valami olyat, amiben a végletekig lehet hinni, valami ami akár az életünkkel egyenlő. Gyönyörű metaforának találja azt, hogy egy kamaszfiú az életét áldozza egy ügyért, úgy véli a történet ezért fontos még száz év távlatában is.

Hasi az “egyek vagyunk” élményt emelte ki a Grund kapcsán. Előző nap a Várkert Bazárban verseket szavalt és ott volt Beck Zoli, zenész, a 30Y frontembere is. “Amikor nekem nagyon megvolt a Grund, akkor Beck Zoli volt a hangja.” Reméli, hogy ez az élmény ösztönösen ott van a magyar emberekben, hogy minden rossz felett van valami összekacsintás. Szerinte a Grundot a játék köti össze és minden rosszon a játék segít át minket.

Arról is meséltek, hogy milyen élmény volt, amikor először olvasták A Pál utcai fiúkat. Krisztián akkoriban azzal az alapvetéssel vette a kezébe a művet, hogy “a főhős nem halhat meg”. Ezért a szöveg gyerekként nagyon feldúlta. “Molnár rászedett, ez csalás, ez nem ér”. Emlékei szerint hisztérikusan reagált a regényre és akkori barátjától, Bárány Gábortól kérdezte feldúltan, hogy “Ugye nem öli meg?”. Ilyen érzelmi kirohanást azóta sem élt át más szöveggel kapcsolatban.

Hasi nem emlékszik pontosan az első alkalomra, amikor olvasta a regény, de úgy érzi a teljes kamaszkora Grund élmény volt. Kedves egybeesés, hogy az ő gyerekkori barátját Bárány Karcsinak hívják. Ehhez kapcsolódva Hasi el is mesélte egy iskolai élményét. “Anyukám azt mondta: Hasi, én még mindig arra vagyok a legbüszkébb, hogy amikor melletted ült a Bárány Karcsi, akkor egy jegyet javított az átlagán”.

A beszélgetés második felében elmesélték, hogy hogyan kezdtek el dolgozni a darabon. Krisztián az elején úgy vélte a regény “nem alkalmas színpadra”, mivel minden mondatnak jelentése, szerepe van, nehéz bármit is kihagyni belőle. Aztán elkezdték a szereplőket mélyrehatóan megismerni, hogy kinek mi a személyes története, honnan jött, így elkezdett összeállni a darab.

Hasi úgy érezte, az elején Dés László kevéssé bízott abban, hogy sikerül Nemecseket megformálnia. “Nem vagyok nagyon Nemecsek alkat, de próbáról-próbára született meg bennem Marton tanár úr (Marton László, rendező – a szerk. ) segítségével”. Hasi elmesélte, hogyan dolgoztak együtt szorosan a rendezővel, illetve Wunderlich Józseffel (színész, Boka megformálója – a szerk. ) az utolsó jeleneten. Nagyon megható volt látni, milyen mély érzések kapcsolják őt ezekhez a pillanatokhoz. A beszélgetés során Hasi többször is elérzékenyült, leginkább amikor Marton Lászlót idézte. “Nem azért hal meg a Nemecsek, mert beteg. Hanem azért, mert leírták a nevét csupa kisbetűvel a barátai, akikért ő amúgy meghalna, ha arról van szó.”

Arról is beszélgettek, hogy amikor hozzányúlnak egy szöveghez, mennyire formálják át az eredeti alkotást. Hasi a Sztalker Csoportban ír át szövegeket, de csakis azután, hogy elmélyült a témában, mindent elolvasott, ami kapcsolódik a szerzőhöz, a szöveghez. Érdekes, hogy amikor vígjátékot ír át, azzal szokott kísérletezni, hogy 4-5 percenként “megkutyulja” a magyar nyelvet. Egy-egy ragot helytelenül ír, egy kijelentő mondat végére kérdőszót tesz és hasonló apró “hibákat” rejt el a szövegben.

Nemrég mutatták be Krisztián regényének, a Megyek utánad színpadi változatát Szegeden. Először úgy érezte, hogy nagyon mást lát, mint a saját szövege, a saját szereplői. De végül nyugtázta, hogy “ez nem az én regényem, hanem egy olvasat, valakinek ezt jelenti a regény”.

A beszélgetés végén Anna a POKET-ről is kérdezte a két alkotót, ami közös projektjük és Hasi ötletéből vagyis inkább álmából született. Végül beavattak minket a megismerkedésük pillanatába és a barátságuk kezdetébe is. “Ha az nem is volt biztos, hogy POKET-et csinálunk együtt, az biztos volt, hogy barátok leszünk.”

A teljes beszélgetést élőben is közvetítették. A Hadik oldalán ti is megnézhetitek a felvételt. Én kifejezetten boldog voltam, hogy nagyon sok személyes történetbe avattak be az alkotók.

Ha szemfülesek vagytok, a videón engem is kiszúrhattok. 🙂

Fotók: Bereczki Ivett