BESZÁMOLÓ, ÉN, FOTÓ

Őszi varázslat a kőfejtőben, avagy ismét menyasszony voltam

Nincs hozzászólás

Már egy ideje nem álltam a kamera előtt, de egy baráti invitálásnak köszönhetően ismét részese lehettem valami igazán szépnek. Szóval hosszas előkészítés és egyeztetés után elutaztunk Diósdra és megalkottuk közös őszi álomvilágunkat.

 

Fotó: Török-Bognár Renáta

 

Úgy tűnik néhány évente belebújhatok egy menyasszony bőrébe, amit nagy divatrajongóként cseppet sem bánok. Három évvel ezelőtt két csodaszép Bálint Sára ruhát viselhettem Gusa Georgina fotós jóvoltából, aki egy esküvői kreatív fotózáshoz invitált. Annak a napnak az élménybeszámolóját szintén megtaláljátok a blogon.

Legutóbb viszont a három évvel ezelőtti fotózás virágos, dekoratőr zsenijével, Marjai Ágival dolgozhattunk újra együtt. Úgy tűnik az ősz és én jól állunk egymásnak, legalábbis az Ági és csapata által megálmodott terrakotta, narancs és barna árnyalatokban pompázó világban nagyon otthonosan éreztem magam. Nem beszélve Nagy Dominika elképesztő ruhakölteményéről, amit mintha csak én választottam volna. Ezen a csípős őszi napon pedig még partnerem is akadt, Kertész Ákos személyében.

Szóval íme a személyes kedvenceim Török-Bognár Reni fotóiból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt is köszönöm Áginak, hogy gondolt rám és a csapat többi tagjának, akik lelkes és profi munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy egy ilyen csodaszép anyag megszülessen. Na és persze kövessétek is őket, náluk még fel fog bukkanni egy-egy olyan fotó, amit nálam nem láthattatok.

 

Szervezés, dekoráció és virágok: Love DIY Wedding
Fotók: Török-Bognár Renáta
Táblák, kalligráfia és grafika: Dióssi Linda – Kisdió
Smink, haj: Szlameniczky Zita
Modellek: Bereczki Ivett és Kertész Ákos
Menyasszonyi ruha: Nagy Dominika
Fejdísz: Wolf & Moon
Öltöny, ing és nyakkendő: Digel
Torta, macaronok: Vasas Nelli
Bérelhető kerámiák, fotel és asztal: Horváth Eszter
Bérelhető textil szalvéták és futó: Natural Decor Rentals

ÉN, FOTÓ

A mozgás szabadsága

Nincs hozzászólás

Az elmúlt időszak nagyon sok mindent átalakított az életünkben. Olyan dolgok felértékelődtek, amiket korábban természetesnek éreztünk. Habár hivatalosan nem kell az otthonainkban maradnunk, mégis egyre fogy a tér körülöttünk. A tér, amiben mozoghatunk. Ezen a gondolatmeneten elindulva született meg egy koncepció a fejemben, aminek a megvalósításához az egyik legjobb barátnőmet hívtam segítségül.

 

 

Egészséges és ideális körülmények között a mozgás olyan magával értetődő számunkra, mint a levegővétel. Persze mindezt csak akkor tudjuk igazán értékelni és megbecsülni, ha valami miatt korlátozva vagyunk benne. Amíg tavasszal önkéntes karanténban voltam, az esti séták jelentették a világot. Akkor éreztem, hogy a négy falon kívül is van valami, ami bár lelassult, de egy ritmikus körforgásban létezik, változik. Az életünk nem olyan, mint amihez hozzászoktunk és lehet, hogy még nagyon hosszú ideig egy átmeneti állapotban fogunk lebegni. Az az egy biztos, hogy most olyan dolgokon is elgondolkozunk, amiken korábban nem. Például azon, hogy mekkora szabadságot jelent az, hogy bármikor kimehetünk a természetbe és sétálhatunk, futhatunk, ugrálhatunk vagy akár táncolhatunk. Úgy, ahogy szeretnénk. Én pedig pontosan az ilyen pillanatok fontosságát szerettem volna megörökíteni örökmozgó barátnőmmel. Darbi – bár nem professzionális táncos – lételeme a mozgás. Az indián nyár utolsó napján azt az állapotot kerestük, ami a mozgás felhőtlen szabadságában megszületik. Ami felszabadító és megismételhetetlen. Amiben semmi és senki nem korlátoz. Ott és akkor valami számunkra fontos történt és ennek a lenyomatát most ide is elhoztam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Modell: Smiri Nagy Barbara (Darbi)

Fotó: Bereczki Ivett

ÉN, FOTÓ

Dolce Vita Budapesten

Nincs hozzászólás

Ez a nyár nagyon más, mint a korábbiak. A nagy tengerparti csobbanásokról idén csak visszafogottan ábrándozunk. Mi azért megpróbáltuk a nem is annyira lehetetlent. A forró olasz életérzést átélni Budapest utcáin.

 

 

Mint néhányan biztosan tudjátok, imádok mindent, ami fotózás. Pontosan ezért időről-időre egy profi stábbal közösen alkotok meg valamilyen témát, ami éppen foglalkoztat.

Ami mostanában sokszor az eszembe jutott, az Olaszország és a mediterrán életérzés. Szerettem volna újra ellátogatni az olaszokhoz, de a jelen helyzetben idén nyáron nem kockáztattam volna. De miért ne lehetne megtapasztalni valami egészen hasonlót Budapesten? A Güll Baba utca környékén egy pillanatra azt érezheted, hogy egy olasz kisvárosban sétálgatsz.

Kis csapatunkkal nekivágtunk az emelkedőnek és játszani hívtuk Budapestet. Akik társaim voltak ebben a kalandban, az a nagyon fiatal és szuper tehetséges fotós Albert Alianna, a rutinos stylist Bíró Barbi és Erdősi-Lőrincz Nóra sminkes, aki már ismeri az arcom minden pontját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Köszönöm a lányoknak a közös munkát, nagyon élveztem, már a készülődést is. A spagetti főzést, a gyümölcs válogatást, de még a magassarkúban emelkedőn tipegést is. 🙂 Azért remélem, – a nem is annyira távoli jövőben – újra felfedezhetem élőben is Olaszország pezsgő utcáit.

ALKOTÁS, ÉN, ZENE

Zenét írunk a karantén idején

Nincs hozzászólás

Szinte egy szempillantás alatt megváltozott minden körülöttünk. Az utazásainkat, a közös ünnepléseket, a betervezett és megvalósításra váró feladatainkat mind-mind elhalasztanunk vagy törölnünk kellett és ezek csak apróságok ahhoz képest, amilyen nehézségek várnak még ránk.

 

Fotó: Temesi Ádám

 

Még csak az elején járunk valami nagyon nehéz és megterhelőnek és már most érzem, hogy lesznek mélypontjaim. De szeretném, ha a lelkes, alkotni vágyó énem felül tudna emelkedni a gyenge pillanatokon vagy éppen táplálkozni a fájdalomból és a művészeten keresztül kifejezni.

Nem is olyan régen, néhány hónappal ezelőtt egy zenész ismerősöm, Dormán Miklós (a THe pUnch billentyűse) megkeresett azzal, hogy a legújabb zenei ötletéhez szeretné, ha betársulnék. Nagyon izgalmasan hangzott a projekt, ugyanis az ő fejében egy “absztrakt ima” víziója született meg. Ehhez keresett meg engem, mivel hallott korábban énekelni és tudta, hogy a zenei világunkban vannak kapcsolódási pontok. Szeretem a nem hétköznapi alkotásokat, így azt is kifejezetten érdekesnek találtam, hogy ő latin szöveget szeretne megszólaltatni a készülő dalhoz.

Nem sokkal azután, hogy megírtam Mikinek, hogy felcsigázott az ötletével, elküldött egy dal kezdeményt. Tudtam, hogy jó ízlése van és építész lévén rendszerben és jól átgondolt struktúrákban gondolkozik. Ez az, ami nekem gyengeségem, így alig vártam, hogy az én rutintalanságomból és ösztönösségemből, valamint az ő gondolatiságából és precizitásából mi fog kisülni, így hát belevágtunk.

Odáig jutottunk, hogy egy majd öt órás próbát hoztunk össze valamikor hetekkel ezelőtt, ahol továbbfejlesztettük az ötletét. Mint kiderült, Miki a kezdő szintű zongora tudásomra is titkon számított, így picit nagyobb szerepem lesz ebben a projektben, mint amire először számítottam.

 

Fotó: Temesi Ádám

 

Hogy mi lesz ebből az egészből, az a következő időszak kérdése, viszont nem akarjuk elengedni ezt a lendületet és karatén ide vagy oda, online folytatjuk, amit elkezdtünk.

Nos, ebbe a folyamatba szeretnélek titeket is bevonni. Az Instagramon majd megosztok veletek egy-egy próba pillanatot, a nagyobb mérföldköveknél pedig érkezem majd blogbejegyzéssel is. Remélhetőleg eljutunk oda, hogy a végeredményt is be tudom majd nektek mutatni és talán nem is állunk majd meg egy szerzeménynél. De ez a jövő muzsikája.

Ivett

BESZÁMOLÓ, ÉN, FOTÓ

Fotózom – Ilyen volt a MOME Fotó 1.0 tanfolyam

Nincs hozzászólás

A blog indulása óta nagyon fontosnak tartom, hogy az igényességre törekvő tartalmakat jó minőségű vizuális megjelenés is kísérje. Többek között azért is vettem anno egy kezdő tükörreflexes gépet, hogy a bejegyzéseimhez a saját fotóimat is fel tudjam használni. Viszont korábban sosem tanultam fotózni és egy idő után elkezdtem érezni a korlátaimat.

 

 

Nagyon örültem, amikor olvastam tavaly ősszel, hogy a MOME ismét elindítja a Fotó 1.0 kurzusát, ami egy három hónapos, kezdőket is szívesen fogadó képzés. A jelentkezés egyedüli feltétele az volt, hogy az embernek legyen – a megfelelő motiváció mellett – egy fényképezőgépe, így nem volt kérdés, hogy én is jelentkezem.

 

 

Amellett, hogy a fotózásban picit el tudtam mélyülni azt is nagyon élveztem, hogy egy maroknyi – hasonló érdeklődésű – emberrel belevághatok valami újba, és néhány hónapig egymás életének részesei leszünk. Volt köztünk IT szakember, marketinges, képszerkesztő, de még orvos is.

 

 

Az első órán a korábbi fotóinkból összeválogattunk néhányat, amit aztán megmutattunk a többieknek. Aztán hétről-hétre kaptunk fotózási feladatokat és mindig megnéztük közösen az előző heti fotóinkat.

 

 

A képzés oktatói Oravecz István és Szalontai Ábel fotográfusok voltak és néhány alkalomra csatlakozott hozzájuk Timár Sára, aki néhány éve végzett a MOME fotográfia mesterképzésén.

 

 

Istvánéktól folyamatos támogatást kaptunk ahhoz, hogy a fotóinkat hogyan fejlesszük tovább, a műteremben pedig gyakorlatban ismerkedtünk meg jobban a fotográfiai alapfogalmakkal.

 

 

A képzés második részében pedig elkezdtük kidolgozni a saját projektünket. Teljesen szabadkezet kaptunk a téma kiválasztásában, amihez minden héten vittünk újabb darabokat és egyre jobban körvonalaztuk, hogy mit szeretnénk kifejezni a képeinkkel. Nekem a test és az abban rejlő szépség megfogalmazása volt a célom, az arányok, a formák, a kontrasztok segítségével.

 

 

Nagyon élveztem, hogy az éppen bennem lévő inspirációkat, gondolatokat megfogalmazhatom a fotóimon keresztül. A saját projekt megvalósítása pedig azért is volt számomra igazán motiváló, mert a legjobb munkáinkból fotókiállítás készül majd.

 

 

Velünk párhuzamosan két másik csoport is volt, így a közös kiállítás egy nagyon színes válogatásnak ígérkezik. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy nekem milyen fotóim lettek kiválasztva és, hogy a többiek milyen témákat dolgoztak fel, akkor gyertek el a kiállításmegnyitóra 2020. február 5-én 18h-kor a MOME Ground épületébe (1121 Budapest, Zugligeti út 9-25.). Én biztosan ott leszek. 🙂

A kiállítás látogatható: 2020. február 6-10. között, naponta (hétvégén is) 8-21h-ig.

 

 

Fotók: Bereczki Ivett