Természetfotózás Szatmárban

A múlt hétvégém második állomása egy kis szatmári falu volt, Gyügye ( igen, nagyon vicces neve van 🙂 ). Az unokahúgom első születésnapját ünnepeltük a családommal. Egy vendégházban szálltunk meg, ami közvetlen szomszédságában van egy kis horgásztó is.

 

 

Az ünneplés után szakítottam időt egy kis sétára és alaposabban szemügyre vettem a növényzetet, a fákat, virágokat. A tó környéke nagyon jó fotós témának bizonyult.

 

 

 

 

 

 

 

 

A vendégház környezetében egy fekete macska is felbukkant, akinek nemrég született három hófehér kölyke. A kiscicák nagyon félénkek voltak. Megbújtak a sűrű növényzet alatt és egész nap nem láttuk őket, nem merészkedtek ki. Leültem és távolról figyeltem őket. Sok-sok türelemmel, de körülbelül egy fél óra alatt sikerült őket kicsalogatni a rejtekhelyről. 🙂

 

 

 

 

 

 

A végén az egyik cicával már kifejezetten összebarátkoztunk, még azt is megengedte, hogy megsimogassam és egy idő után már önfeledten játszott mellettem.

 

 

A nap végén pedig átgurultunk Panyolára, a Panyolafesztre. Habár a környéken nőttem fel, mégis erről a fesztiválról csak nemrég hallottam. Nagyon pozitív élmény volt, szuper hangulat fogadott minket (oda sajnos nem vittem a fényképezőgépemet). A legnagyobb meglepetés mégis a Szabó Balázs Bandája koncert volt, akik éppen azon az estén adtak egy felejthetetlen koncertet. Ha Ti is szeretitek a srácokat, akkor ajánlom jövő héten a koncertjüket a Budapest Parkban. Sok-sok új dalt hallhattok majd a legújabb lemezükről. Ott találkozunk! 🙂

 

 

 

Fotók: Bereczki Ivett

 

Barangolás anyukám kertjében

A múlt hétvégén vidékre utaztam és ebből egy napot szülővárosomban, Fehérgyarmaton töltöttem. Most már minden ilyen kiruccanás alkalmával viszem a kamerámat és igyekszem megörökíteni, amit csak tudok. Ebben a posztban anyukám csodavilágából hoztam egy kis ízelítőt. Nézzétek csak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A plusz meglepetés Ferdinánd, a macska. Őrzi a birtokot vagy mi a szösz. 🙂

 

 

 

A hétvége másik állomásáról hamarosan hozok egy újabb beszámolót. 🙂 Addig is töltsetek minél több időt a természetben!

 

Fotók: Bereczki Ivett

Műanyag szerelem

Néhány évvel ezelőtt elkezdtem gyűjtögetni az elhasznált kozmetikai termékeim műanyag csomagolásait. Nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan miért és mi volt vele a célom. Egy biztos, nem volt szívem csak úgy kidobni őket. Egyes flakonokat kifejezetten szépnek találtam.

 

 

Remélhetőleg sokatok találkozott a Plastic Free July kihívással. Ennek apropóján igyekeztem más megvilágításba helyezni ezeket a szemétnek tűnő flakonokat és kicsit újragondolni pontosan milyen szerepet is töltenek be az életünkben.

 

 

 

 

Érdekes, hogy az idő egy haszontalan műanyagot is képes megszépíteni. Valamiért úgy érzem, mintha egyedi karakterrel lennének felruházva.

 

 

 

 

Nem vagyok a téma szakértője, ezért nem szeretnék mélyen belemenni a műanyagszennyezés káros hatásaiba. De azt tudjuk, hogy ez egy világméretű probléma (sok más környezetszennyező tényező között), amivel foglalkozni kell, ha nem szeretnénk elpusztítani az élővilágot magunk körül. Ha tehetitek használjátok újra vagy adjatok új szerepet a már nem használt műanyagoknak! Ha pedig már végképp elhasználtátok, akkor mindenképpen a szelektív hulladékgyűjtőkbe dobjátok! És ez még mindig csak egy igazán kis lépés.

 

Szervezetek, akik kapcsolódnak a témához:

Humusz Szövetség

WWF Hungary

 

Fotók: Bereczki Ivett

Így muzsikálok most

Hónapokkal ezelőtt meséltem arról, hogy mit is jelent számomra a zene és milyen formában van jelen az életemben. Úgy gondoltam itt az ideje az újabb helyzetjelentésnek.

 

 

Mivel az egész blog lényege az inspiráció, hogy alkotói történeteket ismerjünk meg közösen, ezért nem szeretném, ha a sok interjú, beszámoló mellett kimaradnának a saját tapasztalataim.

Korábban beszámoltam arról, hogy ősztől elkeztem az Etűd Konzervatóriumban szolfézst tanulni, ami aztán májusban fejeződött be. A csapatban nálam sokkal tapasztaltabbakkal voltam együtt, ami hajtott, de volt bennem egy kis frusztráció is. Ők egytől-egyig a zenét hivatásként szeretnék űzni, ezért teljesen más szintről indultak, mint én. Ettől függetlenül sokat tanultam és nagyon élveztem ezeket az órákat. Sok különleges embert ismertem meg itt, őszintén szurkolok nekik, hogy sikerüljön elérni a vágyaikat.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy szuper tehetséges fiatal zeneszerzőtől, Farkas Bencétől tanulhattunk. Az órák segítettek jobban megérteni a zenében lévő összefüggéseket, viszont nagyon sok további munkát igényel még, hogy igazán nagyot lépjek ezen a téren.

 

 

Ahhoz, hogy saját dalt írjak, még sokat kell fejlődnöm és egyelőre talán nem is menne, de a kezdeti lépéseket már megtettem. Egy ideje azt érzem, hogy a zongora lenne a legnagyobb segítségem ebben. Ezért idei céljaim közé került, hogy beszerezzek egy digitális zongorát. 🙂

Az elmúlt hónapok egyébként inspirációban voltak nagyon erősek a számomra. Nagyon sok izgalmas, profin kidolgozott dalt ismertem meg, amiket folyamatosan gyűjtögetek és igyekszem kihallani azokat a finomságokat, amiktől igazán meghatározóak és karakteresek. Ezekből egyet-egyet Facebookon is meg szoktam Veletek osztani.

 

 

Egyelőre még csak sajátmagamnak, de egy ideje már írogatok dalszöveg kezdeményeket is. Az írás mindig is fontos volt számomra, mégis azt érzem, egy dalszövegbe sűríteni érzéseket nagyon komplex feladat és szeretném elkerülni azt, hogy túlságosan “megírt” legyen és elveszítse az őszinteségét.

Az év eleje óta új énektanárhoz is járok, nagyjából ezzel egyidőben összeállt egy pici háromfős zenekar, amiben énekelek. Kicsit még mindig az ismerkedés fázisban vagyunk és folyamatosan csiszolódunk a srácokkal. Stílusban és irányokban még fejlődnünk kell, de mint csapat már szépen elkezdtünk együtt létezni.

Egyelőre feldolgozásokon munkálkodunk, de terveink között egyértelműen szerepelnek saját dalok is.

 

 

És, hogy mik ezek a dalok a szövegek közé szúrva? Most még nem tart ott a projektünk, hogy meg tudjak nektek mutatni felvételeket, de gondoltam ízelítőként hozok néhány dalt, amiket feldolgozunk közösen a zenekarral.

Bízom benne, hogy néhány hónap múlva már tudok mutatni valamit a közös munkából is. Addig is hallgassatok jó zenéket! 🙂

 

Eső után a Tabán

Múlt vasárnap a nagy esőzés után kimerészkedtem az utcára a gépemmel és a Tabán felé vettem az irányt. Kicsit minden felfrissült, új megvilágításba került. Azt hiszem nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire imádom ezt a várost. Megunhatatlan. Nézzétek csak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotók: Bereczki Ivett